A kecskebéka
Élőhely: a vízben és a vizek partján.
Testfelépítés: e zömök testű kétéltű széles, felülről lapított feje nyak nélkül kapcsolódik tulajdonosához. Végtagjai közül a hátsók jól kifejlett ugrólábak. Ujjai között úszóhártya feszül. A kecskebéka kitűnő úszó, de a szárazföldön is jól sportol, hiszen nagyokat tud ugrani. A nyári melegben fürgén mozog, de a hűvös időkben a változó testhőmérsékletű állat mozgása lelassul.
Kültakaró: zöldes, fekete foltokkal díszített csupasz, nyálkás bőr fedi. A csupasz nyálkás bőrének szerepe van a víz alatti légzésben, a zöldes, fekete foltok pedig a rejtőzködésben segítik.
Érzékszervek: nagy szemével ügyesen tájékozódik a zsákmány elejtése közben.
Táplálkozás: főként repülő rovarokra vadászik. Nagyra nyitható szája elől lenőtt, ragadós nyelve tökéletesen alkalmazkodott a táplálék felvételéhez.
Szaporodás: a kora tavaszi párzásuk után a nőstény a sekély vízbe rakja kocsonyás burokkal védett petéit. A petékből kikelő lárvák átalakulással fejlődnek. Úszószegélyes farkukkal mozognak, kopoltyúval lélegeznek. Innen ered a nevük: ebihal.
A békák téli álmot alszanak.
Életmód: a kecskebáka ragadozó életmódot folytat.
Állatcsoport: a gerinceseken belül a kétéltűek csoportjába tartozik.
A béka mint haszonállat
A békák eltávolítják a köztünk élő kellemetlen élőlények nagy részét (szúnyogok, legyek). Próbáljuk meg megóvni őket, lehetőleg tavak partjára vinni, és NEM fáhozvágni vagy egyéb gonoszságokat végrehajtani a nálunk kisebb élőlényeken.